Csak eljott

Alig irtam le, hogy jó lenne egyfajta koppanás az országnak, már be is következett. Szeretett vezérünk egy hét alatt teljesen leépítette a saját- és a pártja hitelességét. A tucatnyi jelentkező aki akár önszántából, akár nem szóba jött közben csak rontotta a helyzetet. Lehet hogy eddig csak saját magunkon röhögtünk (kínunkban), de most már garantáltan az egész világ rajtunk röhög...vinnyogva.

Három hónap

Alig múlt el a szilveszter amikor visszaköltöztünk ide, a demokrácia, a jogállamiság az egyetemes európai kultúra bölcsőjébe és már elkívánkozom innen, messzire. Mondjuk a deli sarkra, vagy a tűzföldre. Ekkora baromságot mint ami itt megy meg sehol sem láttam, pedig utaztam már sokat. A hivatalok siralmasak, az emberek üvöltöznek, vagy sírnak, vagy félrelöknek...választhatok. Mit keresek én itt? Miért érdekel a parlament bohóckodás? Ez egyfajta látens mazochizmus? Mindennap meghallgatom a híreket, politikai blogokat olvasok, es veszem a HVG-t szorgalmasan. Kapkodom a fejem, és nem értem teljesen. Várom a koppanást, valami mini apokalipszis eljövetelét; ha elmarad, minden logikus, józan belátásra alapuló gondolatom illetve a modern gazdaságba vetett hitem odavész. Válság ide, vagy oda valami reális elképzelése cscak lehetne valakinek. Eddig ami tetszett azt mind a partvonalról mondták, és amikor már harmadszor hangzott el ua, még akkor sem mondta egyetlen valamirevaló politikus sem, hogy hmmm, megfontoljuk. No ezert lenne jobb a tűzföldön... 

Egyre nehezebb

Marmint valtani, ujratanulni, ujraertelmezni, alkalmazkodni. Szembenezni, onmagammal. Elhinni. Hinni. Nevelni, akarni.

P.s.: Ez volt az utolso onsajnalos poszt.