Magyar agyar, csak beléd mar

A fikablog hozta ezt le ma reggel, de mire betekertem a munkába már alig láttam a vörös ködtől. Nem elemzem végig a pontokat, csak az általános dühömet vezetem itt le.

A hasonló 12 pontok félévente jelennek meg valamelyik jobboldali táltos álmában, amit környéken lebzselő fiatal DTP palánták azonnal MS Wordart-ba be is pötyögnek. Már csak apuci céges színes nyomtatója kell, három sör meg két haver, és mehet is a plakátozás. Cool. Vitted volna inkább moziba a barátnődet helyette, annak az estének még az értelmét is látnám. De ezek a téveszmék mint a pestis úgy terjednek a budai levelezőlistákon is. Hozzá kell tenni, félévente az igaz magyarok jól összekapnak azon, hogy kinek a varázsvesszője mutatja a helyes utat, de ne kicsinyeskedjünk.

A visszatérő motivumok közül kettő érdemel egy kis kifejtést.
1. A multitőke, és a hatalma.
No ez manapság már humbug. A multitőke már nem avatkozik bele közvetlenül a gazdasági/politikai folyamatokba. Nincs rá szüksége. Egyszerűen járja a maga útját, a saját szabályai szerint, és vagy alkalmazkodsz, vagy átlép rajtad. Ne legyen illuziód, észre sem fog venni téged. Erre az általános válasz az, hogy hadd menjen, nincs is rá szükség. Ok, és akkor majd megindul ismét a karaván Hegyeshalom felé a suzukira kötözött Gorenje-vel? Csak most visszafelé? Mert Bécsben lesz az első szervíz aki kap hozzá alkatrészt?

2. A magyarságtudat kihangsúlyozása az oktatásban.
Inkább tanítanák meg a fiatalokat gondolkodni. 12 pontot begépel a számítógépén, és headbangel rá mint a Kárpátiára, de egy wikipeda-t már nem nyit ki, hogy elolvassa az adókról szóló cikkeket. Azon a környéken már megtalálná a többi közgazdaságtani alapfogalmat is talán. Nem magyarságtudatra van itt szükség, hanem alapvető gazdasági, társadalmi ismeretekre. Az lenne az iskola igazi feladata, hogy kérdéseket tegyen fel neked, és a hit fogalmát visszaterelje szépen a helyére az egyházakhoz. Tanítson meg kétkedni. Akkor nem lehetne szekértáborokat felhúzni ilyen ordas demagógiák köré.

Egézséges magyar lélek, persze, de a "komcsikat" tapossuk el mint egy férget, a "panelprolikat" nézzük le, és vonjuk meg a szavazójogukat. Nem! Válasszatok táltost akit akartok, de az országot hagyjátok békén.

Hurrá, megszorítanak!

Nem írtam eddig, mert várom a Népszabi vezércikkét. De nem akaródzik megírni senkinek. Nagy N. Péter, Aczél Endre, Tanács István, mind hallgatnak. Tanakodnak? Hogyan is kezeljük a helyzetet. Itt ez a mitugrász kis hírportál és szivárogtat. A másik kis mitugrász állítólagos kijelentéseit. Mit tegyünk? Semmi nincs megerősítve, mi egy mértéktartó napilap vagyunk, nem egy Blikk. Nem szaladhatunk csak úgy bele a nagykésbe. Akkor legyen olvasói vélemény a fórum rovatban! Az mindig olyan steril, könnyű tőle elhatárolódni, ha kiderül az egészről, hogy csak kacsa. Tanakodjanak csak tovább uraim, de ideje lenne végre a lényegre koncentrálni. Feltételezve, de nem megengedve, hogy a napvilágot kapott információk csak töredéke is igaz, válaszolni kell. Elemezni, tényfeltárni, kiugratni a képzeletbeli nyulat a bokorból. Mint egy újságiró.

Térjünk itt át az elhangzottakra is. Feltéve, de nem megengedve. A pártelnök elment egy előadásra. Irodalmi területen ezt iró-olvasó találkozónak hívják. Ez mondjuk egy zártkörű fajta volt, a politikaszerető értelmiség egy vitaestje. Hasonló rengeteg van. Kinek milyen jó kapcsolatai vannak, annál magasabb rangú, a hazai politikai életre valóban rálátással bíró vendégeket tud meghívni.

Itt említsük meg az értelmiségi elit felelősségét, amelyet már sokan, sok helyen megírtak. Mert egy dolog most bizonyosságot nyert. Egy szűk réteg, oldalfüggetlenül, de tájékozott. Pontosan ismeri a folyamatokat, erőviszonyokat, társadalmi, gazdasági problémákat. Bizonyos, hogy a megfelelő következtetéseket vonják le. Mint haladó gondolkodók, pontosan tudják milyen lépésekre van szükség. Mégis, erőfeszítéseiknek eredménye nem látszik. Szavuk elhalna a pártszékházak folyosóin, süket fülekre találna? Esetleg horrible dictu, mint csendes megfigyelők, csak néznek tétlenül? Első esetben a gond sokkal nagyobb, mint néhány rossz gazdasági mutató, vagy szélsőséges megnyilvánulás az utcákon. A második esetre gondolni sem merek.

Tehát, feltéve, de nem megengedve. Itt a pártvezető, reménykeltő népszerűségi mutatókkal, de párt nélkül. Kimondja amit sejtünk, érzünk, de nem vártunk eddig. Sokkterápia. Az egyetlen járható út a következő néhány évben. Hurrá, hurrá. Vagy mégsem? Nem is úgy gondolta, nem is mondta, de mondta csak másképp. Ott sem volt. Mert csak egyetlen dolog biztos, a kommentárok.

• MSZP. Gátlástalan hazudozó ez az Orbán, minden eredményünket a kukába hajítaná.
• A szervező. Ugyan már, nevetséges kiszivárogtatás, nem cáfol és nem erősít meg inkább semmit.
  
• A szélsőjobb. A Zsidesz kimutatta a foga fehérjét, és az istenadta nép további nyomorgatására készül.
• A Fidesz. Felülvizsgálunk, tervezünk, konkrétumot majd amikor hatalomra kerülünk.

Amennyiben kommunikációs trükk az Orbán csapat részéről (mondjuk, ekkora előrelátást eddig nem tételeztem volna fel róluk), akkor bevált. Sikerül tematizálni a közvéleményt jóidőre, és elhinteni az igazmondás magvait a köztudatban. Kampánynak kicsit korai, főleg, hogy az ellenfél nyomát sem mutatja megingásnak (Az hogy fejben már feladták, a politikai hadszíntéren nem váltható tettekre olyan egyszerűen). Már csak egyetelen kérdés van hátra. A hátország már tudja? El is fogadja? A megszűnő vidéki önkormányzatok fideszes polgármesterei, képviselői. Vagy ez itt nem számít? Anarchoszindikalista pártalakulatokban mint az MPP a főnök szava szent. Szívni kell, hát szívni kell. Aztán drukkolni, hogy megérje az áldozat.

Halló

Azt a mindig monoton, unalommal átitatott hangot, amivel a telefont veszik fel a közhivatalokban, tanítani kellene. Név semmi, köszönés opcionális. A bejelentkezés 3 mésodpercének üzenete egyértelmű: "Mit akarsz te itt már megint, nemlátod hogy dolgozom..." Éppen csak azt szerettem volna megkérdezni tőle, hogy aha, és mit? Mert ha dolgozna rendesen, akkor nem kellene felhívnom, hogy küldje már el ugyan a kimutatást amit nem kaptam meg...

Fico, Fico, hajrá

Igy kell ezt. Odamondogatni keményen a szomszédoknak, főleg ha fülét-farkát behúzva tűri. Aki az átlagnál csak egy kicsit roszabb osztályt fogott ki a gimiben az tudja miről beszélek. Vannak a hangadók, és ott vannak a célpontok, a lúzerek. Őket bármikor lehet ugratni, odamondogatni nekik, látszik hogy fortyognak, de nem szólnak semmit. A provokátornak ez az igazi győzelem, rátesz hát még egy lapáttal. Ilyen a mi kis sajátos viszonyunk a szlovák nacionalistákkal. Mi itten bizony a lúzerek vagyunk.

Igen tisztelt szalonértelmiség! A Népszabóságban írt fanyalgások a nacionalizmus ártalmairól és a nemzetközi közvélemény rosszallásáról nem érnek lóhimbilimbit sem. Mert aki igazán nacionalista az az is marad. Akár sopánkodik a FAZ/Handelsblatt/Népszava publicistája akár nem. Ez csak a mi kis steril belvilágunkban, illetve Budapest előkelő budai villáiban okoz egy kis fejvakarást. Fico mester meg mondja amit az övéi hallani akarnak. Oda kell menni, belevigyorogni a kamerába és feltenni a kellemetlen kérdéseket. Ja hogy ahhoz tudni kéne előre, hogy mit is kérdezzünk. Tanár úr, kérem, én készültem...

Csakhogy rosszul. Ülj le fiam, egyes. Szóval odafent valaki kapja össze magát, de nagyon gyorsan mert a külpolitikánk komoly bajban van. Nézzünk csak körbe egy kicsit. Szlovákia pipa. Benes-dekrétumok ok, magyarverés ok, "nem jössz ide, nyuszi?" ok. Ein zu null. Szerbia. Magyarverés ok, érdekképviselet nulla. Zwei zu null. Románia. Autonómia? Anyátokat azt. Magyarverés, egyelőre nem dokumentált. Érdekképviselet? Dupla nulla. Drei zu null. Ausztria. No velük épp nincs baj, de onnan én sem jelentkeznék be mint elnyomott magyar. Drei zu einz.

Ennyit a magyar külpolitikáról. Nézzük mi vár még ránk. Szlovák euró jövőre. Román euró három-négy éven belül. Aztán ugyan mivel dobálózunk majd? Az európaiságunkkal? Nekik, akiknek már most nagyobb az elismertsége Brüsszelben mint a mi fütyülős barackunknak? Ott tartanak be nekünk ahol akarnak. Most még csak a kisebbségi jogok, meg a beszólogatás megy, de hamarosan már a kétoldalú gazdasági egyezmények jönnek, és nem mi fogunk diktálni.

Futár

A csigafutár elindult. Május 27.-ére várják a következő diplomáciai futárt Münchenbe. Már kidühöngtem magamat kellően tegnap. Itt már csak dokumentálok. @$@#%@%@$%$^%#$^

Vizitdíj

Az összes szociális népszavazónak üzenem, hogy a fejlett németeknél is van vizitdíj. Csak nem 300 Ft, hanem 10EUR, ami nem ugyanaz az árszint. Viszont ez itt parixsra szól és negyedévig érvényes. Ami jó, mert ha gyakran megyek orvoshoz megeri, ha meg csak évente kétszer akkor nem. Viszont full extra az ellátás. Koponya CT egy napon belül, Ultrahang azonnal. Vérkép még a körzetinél elkészül, amíg felírják az adataidat. Hiába, ahol van pénz, ott telik. Ahol meg nincs, ott először beszedik, aztán a felét ellopják, majd a maradékra közbeszerzést írnak ki, hogy azt is ellophassák. Csináljátok.

Front 242

Legyen egy fiktív országban egy testvérpár mondjuk Jancsi és Juliska. Nem árvák, sőt a halmozottan hátrányos helyzet is kilőve. A szülők lehetőségeikhez képest arányosan segítik őket, el is indulnak az életben, család, szép karrier. Elérkezünk egyszercsak egy komolyabb útelágazódáshoz, ki erre menne, ki arra. Békés testvérek, egy konyhaasztaalnál megegyeznek, tiéd ez az irány, nekem jó lesz a másik is. Ismét csak telnek az évek, de ott a nagy dilemma, mihez kezdjünk? Mivel? Kérdi a másik. A problémával, mondja egyik. Milyen problémával? Jön az értetlen válasz. Nehéz ügy. Sebaj, mondja egyik, én erős vagyok, elhordom a hegyet egyedül is. Tedd. Hallik a túlpartról. Aztán kiderül, hogy a másik erősebb, csak nem mutogatta a bicepszét mindenkinek, és a segítő egyik csak néz. Hmm. Okos. Most lelépek, ok? Innen pakold tovább a hegyet te. Hello.

Hivatalnok, bográcsparti, jóidő

Huh. update. Baromi jó volt a hosszú hétvége és küzdök a német munkaügyi hivatallal. Annyira szép idő lett, hogy bringával járok. Ja és sztrájkolok, csak a főnökeim meg ne tudják. Nézegetek még Reanult Twingo-kat, a nehezítés, hogy üvegtető kell és bordó legyen. Aha, kézenfekvő nem? Aztán ott volt a bográcsparti vasárnap, kellemes társaság, az úri közönség táncol. A gyerekek a patakban egész nap, mi meg a sör mellett. Mindenki el tudja képzelni. Meg a kedvencem a bürokrácia. A hivatalnokok itt csak annyival jobbak mint otthon, hogy bemutatkoznak, amikor felveszik a telefont, de angolul már nem beszél, és segíteni nem akar. Mit csináljak, felhívom a munkaügyest 200km-rel arrébb. Ő meg felhívja az ügyintézőt, és vissza. Azért haladunk.