Jolly Roger

A mi politikusaink maguk a megtestesült superman-ek. Bármilyen tisztet el tudnak látni, akár a kórházi ágyukról is. A két súlyosan beteg politikus mandátuma, amivel a frakció tudatosan játszik, mindenki szeme láttára. Az államtitkár-miniszter-tanácsadó-kabinetfőnök tengely mentén bármilyen feladatot ellátni képes adu ász.

Ezt nem lehet nyíltan megkérdezni? Állambácsi pogácsája a sajtótájékoztatón annyira finom, hogy elnyomja a józan ész diktálta kérdéseket? Akadjon a torkotokon.

Értékelősdi

Az igazgatóbácsi kiáll a sebtében összeácsolt színpadra, majd méltatni kezdi az iskolaévet. Valami ilyesmi ugrott be először amikor nagyjaink beszédeit olvastam. Már az egész hajcihő ami az évértékelést megelőzi. Ki, mikor, miről fog beszélni? Kampány, vagy nem, kapcsolódik az aktuálpolitikai kérdésekhez, vagy nem? Nem lehetne ezt a Fedák Sári mentalitást végre elfelejteni? Senki semmit nem mondott arról, hol vagyunk, mit csináltunk eddig, merre tovább. NE nézzenek már madárnak, mindkét oldalon.
Kezdjük a Fidesz/Orbán konglomerátummal. A jövőmről, a felelősségemről, meg a döntésről, és az unokáimról már mindent tudok. De rólatok semmit. Kik vagytok? Mit akartok a hatalmon kívül? Egyáltalán akartok-e valami értelmeset? Van még más is a pártban a vezéren kívül? Hol? Köszönöm, de ez nekem nem elég. A generációkon átívelő felelősség, meg a kommunizmus kísértő szelleme közöttünk. Én csak pénz- és hataloméhes embereket látok felelős poziciókban.

De hogy is áll a kérdéshez az MSZP/Gyurcsány szuperelit? Korszakok, reformok, nehéz lépések, és tulajdon. Ezt is ismerem már, aztán majd jön a nagy beismerés szemlesütve, értetek tettem...Ébresztő! Gondolkodni senki sem tud ebben az országban? Ide nem reformok, meg magyarázkodás kell. Ott tartunk ahol a háború utáni Európa. Csak a fegyelmezett aprómunka segíthet.

Addig csak elemezgessétek egymás szavait szépen, kommunista nagytőkések és náci, nyilas keretlegények vitatkozzanak a polgári szalonokban. Legyen romaügyünk, csodaváró táltosaink, és mindenben segitő Brüsszel. Aki még ottmaradt, hadd reménykedjen.

Az EBP és a média

Mint a szépség és a szörnyeteg. Kutattam, kerestem, de végül csak megtaláltam. Az újonnan elfogadott törvény (mármint az egézségbiztosítási pénztárakról) teljes szövege elérhető az Eü minisztérium honlapján. Nem volt sok idő átfutni a 111 oldalt. Viszont az interneten elérhető újságcikkeket olvasva a publicisztikák írói erre nem igazán vették a fáradtságot. Egyik oldalon sem. Tisztelet a HVG-nek, ahol a cikk olvasásakor bennfenntes információkat találtam. Ők elolvasták. Az összes többi acsarkodó nem. Idézetek és politikai álláspontok értelmezése ütközik a legnagyobb napilapok hasábjain. Valóban megengedhetjük magunknak ezt a luxust? A pontos szöveg és jogalkotói szándék ismerete nélkül állítani tényeket? Apokalipszist vagy édent vizionálni (oldaltól és vérmérséklettől függően)...

Ellenzők: Hollandiában tüntettek hosszan ellene. Az USA-ban 46 millió ember nincs biztosítva.
Támogatók: Lárifári, a piaci verseny mindenhol jó, aki nem ért vele egyet az nem elég progressziv.

Ezek aztán a komoly érvek. Arra senki nem gondolt még, hogy esetleg az egézségügyi intézményeket is rendesebb működésre lehetne kényszeríteni. Ne mondja senki, hogy milyen nehéz helyzetben vannak. Talán nem orvosoknak kellene gazdasági döntéseket hozniuk. Ők adják csak a szakmai kompetenciát. Az ágyak számát, az ellátható beteg számát, a külső beszállítókat, a technikai hátteret meg a gazdasági szakemberek. Lehet rentábilisen működni, csak sóhajtozás helyett excelt kéne telepíteni.

Ászok

De nem soproni, bár sajátosan magyar. A politikai apparátcsikokra gondolok. Akiknek teljesen mindegy, hogy milyen tárcát vezetnek. Értenek ők mindenhez. Persze a logikusan gondolkodó énem tisztában van vele, hogy ez egyfajta menedzseri feladat. Aki tud céget vezetni, annak mindegy, hogy az konzervgyár vagy bánya, vagy bank. De a kormány hitelességét jelentősen aláássa amikor sokszor leszerepelt arcok tünnek fel újra és újra. Természetesen vezető tisztségeken. Keller és Draskovics a két legutolsó hír. Mindketten "bizonyítottak már" sokszor. De politikailag erősebbek mint valaha. A kulcspozicíokba pedig ők kellenek. Mert az a biztos. Mindenféle új emberekkel próbálkozni rizikós. Főleg ezekben a nehéz órákban, amikor kellenek a támogatók, hogy kihúzzuk az év végéig. Akkor már nem lesz idő új arcot keresni és maradhatok.

A harostársak meg mögém állnak. Én viszem őket feljebb és feljebb. Érdekek, pénz, hatalom.

Reklám

A kormány közpénzen kampányol a népszavazás ellen. És ti miből tartjátok fenn az irodákat? A képviselőitek fizetését ki adja? Vagy az a baj, hogy ők többet költhetnek a hülyeségre a közjóból mint ti? De legyünk kicsit objektívebbek. Nyílt a szándék, a kormányt meg kell buktatni. De legalábbis zavaros helyzetbe hozni. És akkor horrible dictu a kormányzati kommunikáció ezzel nem ért egyet, és ezért költ is rá. Miért, mi mást csinálna? A pofátlanságnak ez a foka már kezdi elérni a sokat kárhoztatott szoci lenyúlás szintjét. Azt sem kell félteni, mert valahogy minden pályázati pénz környékén feltünik, egy gondos rokon, aki pont időben adja be a kérvényt és mindig pozitív elbírálást kap. Véletlenül.

Sztrájk?

Miért is? Több pénzt. ok. No ezért nem érdemes. Mert az eredmény kiszámítható és nem is kell hozzá látnoknak lenni. Nem adnak. Egy masszívan veszteséges állami vállalatnál béremelésért hőbörögni kicsit megmosolyogtató. Mert szüntessék be a munkát a jobb munkakörülményekért, vagy a vezetőség leváltásáért, kiszámítható jövőért. De csak így durr bele, hogy adjatok lovét. Ugye? És dolgozni ki fog jobban, hogy előretoljuk a szekeret? Mert a vezetés valóban eltol mindent amit csak lehet, de kritizálni csak akkor érdemes ha már nem rajtunk múlik. A koszos vonat, a kalauz cinkos mosolya, a pénztáros másfél órányi ebédszünete nem odafenn dől el. Könnyű populizmus felfelé mutogatni, tessék inkább idelenn söpörni.

Népszavazás a miről is?

Megindult az újabb gőzhenger. Nem elég gondolni a nemre. Szavazz a jólétről. Vagy inkább rólatok nem? Arról, hogy amit kitalálni lusták voltatok rendesen, most vétózzuk meg mi. Akinek a bőrére megy.

Tegyünk egy gondolatkísérletet. A politikai pártok a valós piaci igényeket és az ország helyzetét figyelembe véve felismerik a reform szükségességét az egézségügyben. Több hónapon át tartó egyeztetéseket követően, közel 100%-os támogatottsággal fogadja el a parlament az új törvényt. Ez nem utópia, ez a valóság a működő demokráciákban.

Lássuk miről is van nálunk szó. A pártok arról vitatkoznak, ki tudja jobban. Aha. Az ellenzék azt mondja, így inkább ne. A kormány meg azt, ne szólj bele. Ez aztán jó kis népszavazási alaphang. Arról nem dönthetnénk inkább, hogy hagyjatok minket békén? Nem érdekel ez a kényszeres egymásramutogatás, miközben én vagyok az indok. Merthogy értem teszik. Nem kedves pártok, értem ne kampányoljon senki ilyen hülyeségekkel. Nem akarok Telki magánkórházat egycsapásra a putnoki intézetből. Mert az nem lehetséges. Egyszerüen ellenőrizhető, hatékony gyógyítást kérek csak. Plusz annak a lehetőségét, hogyha többet fizetek a saját zsebemből akkor ne csak meggyógyítsanak, hanem rehabilitáljanak is. Ja és pofánverhessem a zsebét simogató főorvost a folyosón, mindenki szeme láttára. Nem olyan nagy dolog ez. Elférne egy 50 oldalas törvényben is.

Apropó törvény. Mi lenne ha végre valaki nyilvánosságra hozná a teljes szöveget. Az egyetlen dolog amit találtam a neten az egy vitaindítü anyag az MSZP honlapján. Még rászántam néhány percet, de csak a hirmagyarázatok vannak mindenhol. 8 biztosító, 22 területi egység, országos hatáskör, nemzeti kockázatközösség. A tervezetből egy dolog látszik tisztán. Sem a kórházak nem fognak versenyezni a biztosítókért, sem a biztosítók a betegekért. Mert limitált nyereség van, előre definiált területeken fix áldozat.

Tehát mégegyszer kedves pártok. Ne akarjátok az én érdekeimet védeni egy olyan dologban amiről fogalmatok sincs hogyan fog működni. Inkább kezdjetek el dolgozni.