Szakértők

Ma olvastam a legviccesebb titulust az elmúlt időben. Romológus. Izlelgessük. Értem én, hogy a romák helyzete megkívánja, hogy a szociológusok, meg a társadalomkutatók kiemelt figyelmet fordítsanak rájuk, de a romológus kicsit erős. Az adott szakértő véleményéről még nem is beszéltem. Azt állítja, a segélyek feltételekhez kötése nem oldja meg a munkanélküliség problémáját a romák esetében. Valljuk be, legalább törekszik rá. Mert az ingyen osztogatott javak csak mértéktelenséget eredményeznek. Miért dolgozzon, vagy tanuljon a vidéki roma, amikor az állam gondoskodik róla? Ami egyébként helyes, az állami gondoskodást megszüntetni nem lehet, és nem is kell, de a határt meg kell húzni. Akármennyire fáj, ki kell mondani, ki a valóban rászoruló és ki nem. A szociológusoknak itt lenne nagy szerepe, járni a vidéket és részt venni szakértőként az elosztásban. Pontosan felmérni azokat a családokat, ahol valóban nincs lehetőség a hagyományos öngondoskodásra. Azokat a családokat viszont ahol van lehetőség, helyben munkával megkeresni a betevőt, bizony szigorúan le kell valasztani a finom meleg állami csöcsről. Lesz majd ordibálás, meg szegregálás bizony, de talán az alábbi kis példatörténetek száma lecsökken végre:

Dunántúl, kicsike falu, kétezres évek eleje. A fiatal gazdasszonynak gyümölcsöse van, cirka 10 hektár. Az már pont az a méret amire kell a segítség időnként. Oltási időszak volt, beszaladt hát a kocsmába napszámost keresni. "Napi kétezerért zsebbe, ki jönne le a gyümölcsösbe, oltani?" Hát barátom, fel sem nézett senki. Nekem akkor húszezer volt a havi fizetesem.