Hurrá, megszorítanak!

Nem írtam eddig, mert várom a Népszabi vezércikkét. De nem akaródzik megírni senkinek. Nagy N. Péter, Aczél Endre, Tanács István, mind hallgatnak. Tanakodnak? Hogyan is kezeljük a helyzetet. Itt ez a mitugrász kis hírportál és szivárogtat. A másik kis mitugrász állítólagos kijelentéseit. Mit tegyünk? Semmi nincs megerősítve, mi egy mértéktartó napilap vagyunk, nem egy Blikk. Nem szaladhatunk csak úgy bele a nagykésbe. Akkor legyen olvasói vélemény a fórum rovatban! Az mindig olyan steril, könnyű tőle elhatárolódni, ha kiderül az egészről, hogy csak kacsa. Tanakodjanak csak tovább uraim, de ideje lenne végre a lényegre koncentrálni. Feltételezve, de nem megengedve, hogy a napvilágot kapott információk csak töredéke is igaz, válaszolni kell. Elemezni, tényfeltárni, kiugratni a képzeletbeli nyulat a bokorból. Mint egy újságiró.

Térjünk itt át az elhangzottakra is. Feltéve, de nem megengedve. A pártelnök elment egy előadásra. Irodalmi területen ezt iró-olvasó találkozónak hívják. Ez mondjuk egy zártkörű fajta volt, a politikaszerető értelmiség egy vitaestje. Hasonló rengeteg van. Kinek milyen jó kapcsolatai vannak, annál magasabb rangú, a hazai politikai életre valóban rálátással bíró vendégeket tud meghívni.

Itt említsük meg az értelmiségi elit felelősségét, amelyet már sokan, sok helyen megírtak. Mert egy dolog most bizonyosságot nyert. Egy szűk réteg, oldalfüggetlenül, de tájékozott. Pontosan ismeri a folyamatokat, erőviszonyokat, társadalmi, gazdasági problémákat. Bizonyos, hogy a megfelelő következtetéseket vonják le. Mint haladó gondolkodók, pontosan tudják milyen lépésekre van szükség. Mégis, erőfeszítéseiknek eredménye nem látszik. Szavuk elhalna a pártszékházak folyosóin, süket fülekre találna? Esetleg horrible dictu, mint csendes megfigyelők, csak néznek tétlenül? Első esetben a gond sokkal nagyobb, mint néhány rossz gazdasági mutató, vagy szélsőséges megnyilvánulás az utcákon. A második esetre gondolni sem merek.

Tehát, feltéve, de nem megengedve. Itt a pártvezető, reménykeltő népszerűségi mutatókkal, de párt nélkül. Kimondja amit sejtünk, érzünk, de nem vártunk eddig. Sokkterápia. Az egyetlen járható út a következő néhány évben. Hurrá, hurrá. Vagy mégsem? Nem is úgy gondolta, nem is mondta, de mondta csak másképp. Ott sem volt. Mert csak egyetlen dolog biztos, a kommentárok.

• MSZP. Gátlástalan hazudozó ez az Orbán, minden eredményünket a kukába hajítaná.
• A szervező. Ugyan már, nevetséges kiszivárogtatás, nem cáfol és nem erősít meg inkább semmit.
  
• A szélsőjobb. A Zsidesz kimutatta a foga fehérjét, és az istenadta nép további nyomorgatására készül.
• A Fidesz. Felülvizsgálunk, tervezünk, konkrétumot majd amikor hatalomra kerülünk.

Amennyiben kommunikációs trükk az Orbán csapat részéről (mondjuk, ekkora előrelátást eddig nem tételeztem volna fel róluk), akkor bevált. Sikerül tematizálni a közvéleményt jóidőre, és elhinteni az igazmondás magvait a köztudatban. Kampánynak kicsit korai, főleg, hogy az ellenfél nyomát sem mutatja megingásnak (Az hogy fejben már feladták, a politikai hadszíntéren nem váltható tettekre olyan egyszerűen). Már csak egyetelen kérdés van hátra. A hátország már tudja? El is fogadja? A megszűnő vidéki önkormányzatok fideszes polgármesterei, képviselői. Vagy ez itt nem számít? Anarchoszindikalista pártalakulatokban mint az MPP a főnök szava szent. Szívni kell, hát szívni kell. Aztán drukkolni, hogy megérje az áldozat.