A végjáték

Olvastam egy jó hasonlatot egy fél éve a kormányról. "Ott állnak a zsákutca elején és néznek, a kéziféket az öszödi beszéd behúzta, de hogy merre tovább még senki sem tudja." Na most végre sebességbe tették, de egyesbe és nem hátramenetbe. Tehát nem sok esélyünk van, vagy megint behúzza valaki a féket és akkor megáll a szekér, vagy elkerülhetetlen a csattanás. A ma reggeli újságok alapján ezt már minden felvilágosult gondolkodó észrevette, a kriptokommunistákon kívül. Egyetlen kérdés maradt hátra. Ki mondja meg a betegnek, hogy itt a végstádium? Illetve mit fog szólni a beteg hozzá. Egyelőre minden rendben van és nem veszünk tudomást róla, pedig már egyre jobban fáj itt is, ott is. Fél éven belül új választások lesznek, aztán sokkterápia. Mert igérgetni lehet, de pénzt csinálni csak átalakításokkal. Csökkenő adókat ellensúlyozni kell, keményen. Zavarjuk el a multikat, ok, mennek ők szívesen. Megkönnyítjük számukra a döntést. Aztán nehogy ott üljünk egy pár év múlva egy zsákutca elején megint, behúzott kézifékkel...