Kormány = váltás, irány?

Volt itt ez az egézségügyi törvény amit még el is olvastam. Már majdnem megbarátkoztam a gondolattal, amikor jött a népszavazás. Amivel nem értettem egyet, vagy mégis? Odáig rendben is van a dolog, hogy a parlamenti demokrácia helyett egy népszavazással kell irányt (ajtót) mutatni a kormánynak. Eleve generális hibának érzem a sajtó cinkosságát és az alkotmányunk a "győztes mindent visz" típusú szabályozását, de ettől csak roszabb forgatókönyvek vannak, örüljünk, hogy ezt éppen nem piszkálja senki.
Tehát fogjuk a mi jó kis népünket és felteszünk neki egyszerű eldöntedő kérdéseket. Az arra adott válaszok meg kötelezik a kormányt. Na jó de mivan ha olyan kérdéseket teszünk fel amire a válasz egyértelmű és ellene kampányolni elég nehéz. Ez bizony csapda. Szándékos csapda ami nem fair. Ráadásul a kérdések generálszószába bármilyen kormányelképzelés tagadását bele lehet magyarázni. A vereség kódolt volt, ami utána jött már nem annyira. Megtudtuk, hogy nem népszerűek, talán a március 9.-én született csecsemőknek ez még új volt. Azt is megtudtuk, hogy a szocik berezeltek. Nagyon. Annyira, hogy rögtön a törvény visszavonására készültek. A keménykezű vállalatigazgató pártelnök rögtön összekapta a felelős testületet és elkezdte felvázolni az új irányt, mit tegyünk ha ezt tanítják az MBA-n az ilyen esetek kezelésére. Véletlenül sem a társadalmi kommunikációt. A tanköny ilyenkor azt is mondja, cserélj tiszteket az a cselekvés és az elkötelezettség egyértelmü jele, a részvényesek imádják. A politikában nem. Itt biza a törpe minoritás felkapta a fejét és nemet kiáltott. Pontosan milyen cél vezérli őket még nem tudom, talán nem akarnak tovább a süllyedő hajón maradni, esetleg valóban az elveik kerültek előtérbe (kétlem), vagy valami más van a háttérben. Mindenesetre most az egyszer úgy tűnik eltökéltek. Jött ám a nyilatkozatháború azonnal. A sajtó publicisztái szinte már szürreális kafkai átváltozáson mentek keresztül. Négy nap alatt a kisebb félreértéstől indulva, a kisebbségi kormányzáson át elértek a kormányfőcseréig, néhányuk meg sem állt az előrehozott választások gondolatáig. A sok-sok írásból egyetlen dolog látszott világosan, megálltunk. Végleg. Már nem sodródunk, se nem indulunk nagy lendülettel, ez itt a kóma. Vagy tetszhalottság kinek hogyan tetszik jobban. Már csak egyet kívánok, valaki minél hamarabb vágja át a gordiuszi csomót és induljunk tovább, és lehetőleg valami pozitív felé.