Hol is tartunk

Van itten ez a jópofa kormányválság, szegény kapott már hideget meleget is. Mármint a kormányválság, mert nálunk még ez is önálló életre kel. Persze a cikkekben nevek is szerepelnek, de annyi, hogy az már személyes felelősséghez sok, kollektívnek azért meg még kevés. Tehát kreáltunk egy jelenséget. Nem tehetetlen pártok, agresszív zsarolás, vagy hiteltelen miniszterelnökünk van, hanem folyamataink, nemzetközi helyzet (Virág elvtárs már akkor tudta!), és javíthatatlan ellenzékünk. A cikkírók többsége el is jut a végkövetkeztetésig, másnak se menne jobban. Bevallom nem szeretem a hangzatos hívószavakat, meg a modern üzleti tudományokat, de egyetlenegy hasznosítható tételt elsajátítottam. Ne használd a kliséket, gondolkodj szabadon. Tegyük ezt most is. A felvázolt esetek csak gondolatkísérletek a valósággal való egyezés csak mese.

1. A koaliciós pártok az egység és a hatalom megőrzése érdekében miniszterelnököt cserélnek. Ez egy alapforgatókönyv, de képzeljük el, hogy felkérnek egy konzervatív értékrendü jelöltet, mondjuk Kósát. Ez lenne az igazi pofon. Azonnal megdupláznák a szavazótáborukat. A sámándob hangjától hidegrázást kapó, de jobbhíján odasodort tömegek egy emberként voksolnának rájuk.

2. Előrehozott választások lesznek, a Fidesz fölényesen nyeri az első fordulót, majd a második forduló előtt két nappal OV lemond minden tisztségéről, és kiutazik Brüsszelbe, hogy az európai néppártot terelgesse mint alelnök. Megszületne az egypártrendszer?

3. Minden marad a mostani felállásban, a hatalom hatalmon, az ellenzék a jurtában. Viszont a nemzetgazdaság maradék erejét kisajtolva, Gyurcsány kirak egy nagycímletű biankó csekket az asztalra a Fidesz-nek. Ok, mi elbuktunk, a gazdaságpolitikánk téves, ez itt a Ti programotokra van, egy hónap múlva kellenének a részletei. Elkezdődne végre valami értelmes munka féle?