A végjáték

Olvastam egy jó hasonlatot egy fél éve a kormányról. "Ott állnak a zsákutca elején és néznek, a kéziféket az öszödi beszéd behúzta, de hogy merre tovább még senki sem tudja." Na most végre sebességbe tették, de egyesbe és nem hátramenetbe. Tehát nem sok esélyünk van, vagy megint behúzza valaki a féket és akkor megáll a szekér, vagy elkerülhetetlen a csattanás. A ma reggeli újságok alapján ezt már minden felvilágosult gondolkodó észrevette, a kriptokommunistákon kívül. Egyetlen kérdés maradt hátra. Ki mondja meg a betegnek, hogy itt a végstádium? Illetve mit fog szólni a beteg hozzá. Egyelőre minden rendben van és nem veszünk tudomást róla, pedig már egyre jobban fáj itt is, ott is. Fél éven belül új választások lesznek, aztán sokkterápia. Mert igérgetni lehet, de pénzt csinálni csak átalakításokkal. Csökkenő adókat ellensúlyozni kell, keményen. Zavarjuk el a multikat, ok, mennek ők szívesen. Megkönnyítjük számukra a döntést. Aztán nehogy ott üljünk egy pár év múlva egy zsákutca elején megint, behúzott kézifékkel...

Adók

Eddig sem akartam nagyon otthon maradni abban az országban ahol egy csapat pattanásos kamasz már náciveszélyt tud előidézni. De ez a mostani hype a tartalomszolgáltatás megadóztatásáról már sok. Egy kis analítika. Adott X tartalomszolgáltató cég, a magyar általános joggyakorlat szerint adót fizet minden bevétele alapján. Plusz minden művészeti alkotás után szerzői jogdíjat. Akkor miről beszélünk még? Kultúrális járulék? Mire fel? Nem elég ennek a bendőnek az üres adathordozókra kirótt teher? Mindig megvígasztal hogy támogatom az éhező előadóművészeket amikor lementem a visio diagrammjaimat meg a leveleimet. Mert az két-három DVD simán. Ja hogy 'esetleg' filmet is írhattam volna rá? Hogyan, hát az nem tilos? Már meg is érkeztünk a lényeghez. Letölthetsz filmet a netről, de mielőtt eltennéd a polcra, támogasd a tehetségtelen művészeket is. Esetleg ha már a magyar digitális társadalom ilyen nagyvonalú, akkor támogathatná, szigorúan közvetetten, itt is a kasszát. Nem. Nem akarok magyar adófizető lenni. Ott veszek DVD-t ahol annyiba kerül, amennyibe a nyersanyag. Viszont ha rajtakapnak letöltésen, akkor teljesen mindegy hol tartom a filmet, megbüntetnek. Ez vállalható csak.

helsinfo(r)s

Életem leggányabb, legbutább, dokumentálatlan és használhatatlan hálózatát láttam ma. Itt a multinál már azthittem megvolt a legalja. De nem. Értelmetlen RFC1918-as secondary ip-k egy routeren (még ha subinterface-k lennének). switchek semmitmondó nevekkel, a közöttük lévő kapcsolatot még a legnagyobb jóindulattal sem lehetne uplinknek nevezni. Egyszerüen alig értem mitől működött. De az hogy ezt a szart még tovább is akarták lapátoltatni velem. No azt már nem.

metamorfózis

Ki érti ezt? A volt kisfőnököm aki a legnagyobb genya volt világ életében, ma reggel önként falazott egy kollégámnak. Mint akit elvittek az UFO-k, aztan visszaraktak ugyanoda, de egy küldetéssel a fejében. Azzal alszik el minden nap, hogy még egy tonna cisco szakirodalom és már én leszek a grund királya. Viszont most már nem kérdez hülyeségeket.

plusz négy

Alig irtam le, hogy van német TB kártyám és már itt is van a másik négy. A családnak, mert egy kereső elég egy családban a többiek csak élősködjenek nyugodtan...

zsigi

van már szines szép új TB kártyám is, német. 13,6% sarc havonta a fizumból. De az egész családot biztosítják érte. Megéri? Az apróbetűsre azért figyelni kell, mert az önrész mértéke drasztikusan változhat. De a röpke egyhetes eggyütlétünk a biztosítóval eddig felhőtlen volt (egy hét már viszony?) , a szerződéskötés gyors, az ügyintézés kedves, és annyi reklámajándékot adtak a srácoknak, hogy máig is azzal rajzolnak.

A kontrollcsoport:
Mrs. Snay, a legbecsületesebb magyar adófizető (annak ellenére, hogy két éve nem élünk ott) és elhatározta, hogy munkát vállal néha. Ugye az a szabály, hogy kismama, az legyen kismama, ha dolgozni akar akkor GYED helyett GYES. Mondtam neki, ne firtassuk, úgysem ellenörzi soha senki, beadta. Novemberben. Az OEP még ma is GYED-et küld , pedig már négyszer leveleztek és a legutolsó körben mintha már értették is volna mit akar. No ezért fogunk az öregecskedő zsémbes OEP-től elválni és egy friss hamvas új menyecskét választani.

Lakni vagy nem lakni

Lakni. De hol is? Hát itt ahol most élünk, Németország szép. Legalábbis mi jó messzire vagyunk a Borussia stadiontól. Mennyi is az annyi? Hát nézzük csak, aszongya lakásbérlés cirka 6EUR/m². Házbérlés, na az már húzósabb tétel, ott már simán 10EUR fölé szalad a négyzetméterár. Ja ezek mind havonta és rezsi nélkül. Azám de mi magyarok vagyunk, sohasem hittünk az imperialista elnyomóknak, ne a gaz kapitalista tömje a zsebét, legyen saját házunk. Itt jött egy kisebb meglepetés, a szórás nagy: 100k -tól 1.000k -ig. Mármint EUR. Viszont van egy halom építési vállalkozó, aki kulcsrakész házat ad már 200k környékén. Gyors fejszámolás, 52 milla konvertibilis forint. Hű. Az nem is elrettentően drága. Telekkel, vicc? Böngészem tovább, egy újabb, meg egy másik is, ugyanannyiért. Ezek komolyan gondolják. Vagy az összes balkáni kókler itt hirdet? Ez most teljesen elszédített, lehetőségem van rendeset házat építtetni itt a svájci határtól 40 km-re, ez egy álom. Várok is még egy évet, hátha felébredek.

Hol is tartunk

Van itten ez a jópofa kormányválság, szegény kapott már hideget meleget is. Mármint a kormányválság, mert nálunk még ez is önálló életre kel. Persze a cikkekben nevek is szerepelnek, de annyi, hogy az már személyes felelősséghez sok, kollektívnek azért meg még kevés. Tehát kreáltunk egy jelenséget. Nem tehetetlen pártok, agresszív zsarolás, vagy hiteltelen miniszterelnökünk van, hanem folyamataink, nemzetközi helyzet (Virág elvtárs már akkor tudta!), és javíthatatlan ellenzékünk. A cikkírók többsége el is jut a végkövetkeztetésig, másnak se menne jobban. Bevallom nem szeretem a hangzatos hívószavakat, meg a modern üzleti tudományokat, de egyetlenegy hasznosítható tételt elsajátítottam. Ne használd a kliséket, gondolkodj szabadon. Tegyük ezt most is. A felvázolt esetek csak gondolatkísérletek a valósággal való egyezés csak mese.

1. A koaliciós pártok az egység és a hatalom megőrzése érdekében miniszterelnököt cserélnek. Ez egy alapforgatókönyv, de képzeljük el, hogy felkérnek egy konzervatív értékrendü jelöltet, mondjuk Kósát. Ez lenne az igazi pofon. Azonnal megdupláznák a szavazótáborukat. A sámándob hangjától hidegrázást kapó, de jobbhíján odasodort tömegek egy emberként voksolnának rájuk.

2. Előrehozott választások lesznek, a Fidesz fölényesen nyeri az első fordulót, majd a második forduló előtt két nappal OV lemond minden tisztségéről, és kiutazik Brüsszelbe, hogy az európai néppártot terelgesse mint alelnök. Megszületne az egypártrendszer?

3. Minden marad a mostani felállásban, a hatalom hatalmon, az ellenzék a jurtában. Viszont a nemzetgazdaság maradék erejét kisajtolva, Gyurcsány kirak egy nagycímletű biankó csekket az asztalra a Fidesz-nek. Ok, mi elbuktunk, a gazdaságpolitikánk téves, ez itt a Ti programotokra van, egy hónap múlva kellenének a részletei. Elkezdődne végre valami értelmes munka féle?

Nyilasok, nyilazók, ellenkokárdák, demokraták

Mindenki a nógrádi zsákfaluval viccelődik ahol megkülönböztetés az nincs, de igény lenne rá. Ne legyen. A mostani jegyirodás flashmob csak illeszkedik abba a sorba ami időről időre előtör a tömegből. A teljesség igénye nélkül csak néhány név: Szabó Albert, Bácsfi Diána, Tomcat. Szentségtörő leszek, nincs itt semmilyen összeesküvés, nincs NBH-s kapcsolat, aki ilyet állít egyszerűen lusta gondolkodni. A XX. századi nagyvárosi környezet autómatikusan kitermeli ezeket a jelenségeket. A zenei irányzatok rajongóit kulturális jelenségnek tekintjük, a politikai irányzatokéit veszélynek. Aktívan közreműködünk abban mindannyian, hogy egy jelenségből ügy legyen, sőt fenyegetés. Rengeteg hivatkozást olvastam a szegény eladóra és az alkalmazottakra vonatkozóan akiknek nem egyszerű, ilyen támadásokat feldolgozni. Tegyünk egy gondolatkísérletet, milyen érzés éveken keresztül lapulva hazamenni a szeretett bérházunkban a hangoskodó alkoholista színmagyar szomszéd miatt, akinek a haverjai már többször lökdösődtek velünk a sötét lépcsőházban. Annyit tudnak a nácizmusról amennyit a kutyájuk. Semennyit, mert a nyolc általánost sem végezték el, ráadásul mi is ugyanolyan árják vagyunk mint ők, akkor ez most mi? Látens fasizmus, és a következők a zsidók lesznek?

Minden csak a tálaláson, meg a szakértő elemzésen múlik. Vegyük csak példának a nyugati fejlett társadalmakat, újfasiszta vonulásokat, militarista szekták tucatjait találjuk. A rendőrség és a belügyminisztérium figyelemmel kíséri őket, illetve ha a szerepjáték már megzavarná az ország nyugalmát akkor közbelép. Nincsenek ellentüntetések, nincsenek elemző műsorok a televizíóban. Mert ez így normális, tűrni nem kell, de rettegni sem.

Utolsó gondolatnak legyen itt egy kis intermezzo ami a tegnapi villantáson történt. Megérkezett a miniszterelnök egy fehér szalaggal kombinált kokárdával a kabátján. Rögtön megkérdezték az ujságírók, hogy mit szimbolizál, a válasz: "Nem tudom, a mai alkalomra találták ki". Igy vagyunk mi ezzel a mi kis lelki igényünkkel, időnként még jelképeket is kreálnak neki, csak most, csak Magyarországon, önöknek.

Kormány = váltás, irány?

Volt itt ez az egézségügyi törvény amit még el is olvastam. Már majdnem megbarátkoztam a gondolattal, amikor jött a népszavazás. Amivel nem értettem egyet, vagy mégis? Odáig rendben is van a dolog, hogy a parlamenti demokrácia helyett egy népszavazással kell irányt (ajtót) mutatni a kormánynak. Eleve generális hibának érzem a sajtó cinkosságát és az alkotmányunk a "győztes mindent visz" típusú szabályozását, de ettől csak roszabb forgatókönyvek vannak, örüljünk, hogy ezt éppen nem piszkálja senki.
Tehát fogjuk a mi jó kis népünket és felteszünk neki egyszerű eldöntedő kérdéseket. Az arra adott válaszok meg kötelezik a kormányt. Na jó de mivan ha olyan kérdéseket teszünk fel amire a válasz egyértelmű és ellene kampányolni elég nehéz. Ez bizony csapda. Szándékos csapda ami nem fair. Ráadásul a kérdések generálszószába bármilyen kormányelképzelés tagadását bele lehet magyarázni. A vereség kódolt volt, ami utána jött már nem annyira. Megtudtuk, hogy nem népszerűek, talán a március 9.-én született csecsemőknek ez még új volt. Azt is megtudtuk, hogy a szocik berezeltek. Nagyon. Annyira, hogy rögtön a törvény visszavonására készültek. A keménykezű vállalatigazgató pártelnök rögtön összekapta a felelős testületet és elkezdte felvázolni az új irányt, mit tegyünk ha ezt tanítják az MBA-n az ilyen esetek kezelésére. Véletlenül sem a társadalmi kommunikációt. A tanköny ilyenkor azt is mondja, cserélj tiszteket az a cselekvés és az elkötelezettség egyértelmü jele, a részvényesek imádják. A politikában nem. Itt biza a törpe minoritás felkapta a fejét és nemet kiáltott. Pontosan milyen cél vezérli őket még nem tudom, talán nem akarnak tovább a süllyedő hajón maradni, esetleg valóban az elveik kerültek előtérbe (kétlem), vagy valami más van a háttérben. Mindenesetre most az egyszer úgy tűnik eltökéltek. Jött ám a nyilatkozatháború azonnal. A sajtó publicisztái szinte már szürreális kafkai átváltozáson mentek keresztül. Négy nap alatt a kisebb félreértéstől indulva, a kisebbségi kormányzáson át elértek a kormányfőcseréig, néhányuk meg sem állt az előrehozott választások gondolatáig. A sok-sok írásból egyetlen dolog látszott világosan, megálltunk. Végleg. Már nem sodródunk, se nem indulunk nagy lendülettel, ez itt a kóma. Vagy tetszhalottság kinek hogyan tetszik jobban. Már csak egyet kívánok, valaki minél hamarabb vágja át a gordiuszi csomót és induljunk tovább, és lehetőleg valami pozitív felé.

Sztrájk!

No végre egy rendes. Ami nem elégséges szolgáltatás meg sztrájkocska, hanem rendes nyugati típusú. A CINASZ azt tette amit kell, értelmes, reális követelések. Higgadt érvekkel operáló tárgyalássorozat. Amikor viszont elfogytak az érvek és az álláspontok nem közeledtek, akkor sztrájkoltak. Nem hitegettek, nem lebegtettek, cselekedtek. Ez szimpatikus, és egyben sokkoló is. Mert mihez voltunk eddig szokva. Volt egy Gaskó féle VDSZSZ ami vagy sztrájkolt vagy nem a múltban, attól függően, hogy az aktuálpolitika éppen mit diktált. De milyen sztrájkok voltak azok, "forgalomlassító demonstráció" , aha, két centi hó vagy egy műszaki hibás szerelvény nagyobb fennakadást tud okozni. Aztán itt volt a legutóbbi, amikor a célok voltak teljesen irreálisak. Most viszont végre kaptunk egy kis izelítőt abból, ami jár nekünk már régóta. Tegyük hozzá, én sem szeretek órákig vergődni a városban, de elfogadom mint eszközt, és értelmes, jól artikulált célok esetén támogatom is őket. A hozadék legalább valami. Kiderült a fővárosi politikusok, csak szavakban szeretik a BKV-t, működtetni, fejleszteni, jó gazdaként gondját viselni már nem annyira kedves a szívüknek. Még pár ilyen leállás és megbarátkoznak a gondolattal, vagy a lelépés gondolatával.