Értékelősdi

Az igazgatóbácsi kiáll a sebtében összeácsolt színpadra, majd méltatni kezdi az iskolaévet. Valami ilyesmi ugrott be először amikor nagyjaink beszédeit olvastam. Már az egész hajcihő ami az évértékelést megelőzi. Ki, mikor, miről fog beszélni? Kampány, vagy nem, kapcsolódik az aktuálpolitikai kérdésekhez, vagy nem? Nem lehetne ezt a Fedák Sári mentalitást végre elfelejteni? Senki semmit nem mondott arról, hol vagyunk, mit csináltunk eddig, merre tovább. NE nézzenek már madárnak, mindkét oldalon.
Kezdjük a Fidesz/Orbán konglomerátummal. A jövőmről, a felelősségemről, meg a döntésről, és az unokáimról már mindent tudok. De rólatok semmit. Kik vagytok? Mit akartok a hatalmon kívül? Egyáltalán akartok-e valami értelmeset? Van még más is a pártban a vezéren kívül? Hol? Köszönöm, de ez nekem nem elég. A generációkon átívelő felelősség, meg a kommunizmus kísértő szelleme közöttünk. Én csak pénz- és hataloméhes embereket látok felelős poziciókban.

De hogy is áll a kérdéshez az MSZP/Gyurcsány szuperelit? Korszakok, reformok, nehéz lépések, és tulajdon. Ezt is ismerem már, aztán majd jön a nagy beismerés szemlesütve, értetek tettem...Ébresztő! Gondolkodni senki sem tud ebben az országban? Ide nem reformok, meg magyarázkodás kell. Ott tartunk ahol a háború utáni Európa. Csak a fegyelmezett aprómunka segíthet.

Addig csak elemezgessétek egymás szavait szépen, kommunista nagytőkések és náci, nyilas keretlegények vitatkozzanak a polgári szalonokban. Legyen romaügyünk, csodaváró táltosaink, és mindenben segitő Brüsszel. Aki még ottmaradt, hadd reménykedjen.