Postásbicikli

A magyar posta vegyen új bicajokat. Ez a hír a mínuszos kategóriába sem lenne sorolható, ha nem itt lennénk. Legyen ez az eset aktualitása miatt az állatorvosi ló. A közélet és a közbeszerzés minden jellegzetes beteg tűnete bemutatható rajta. Állami, vagy inkább fogalmazzunk úgy költségvetési szervnek venni valamit nem egyszerű. Több okból is. Kezdem a legálisakkal. A közbeszerzési törvény szinte minden olyan eszköz vagy szolgáltatás esetén előírja a pályáztatást ami a mindennapi müködéshez kell. Viszont a pályázatban nem csak annak kell szerepelnie, hogy mit akarok venni, hanem az is hogy mennyiért. Logikus, ne lehessen elszállt árakon dolgoztatni, vagy vásárolni. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy egy bonyolultabb beszerzésnél mi történik. Az intézmény keres egy szállítót, kér ajánlatot, majd arra az összegre kiírja a pályázatot. Mert ugyan honnan tudná fejből a Posta beszerzési igazgatója, hogy mennyibe kerül egy postásbicikli. Most jöjjön az illegális. A kalkulációs ajánlatot tevő cégnek már tudomása van róla előre, hogy az állam mire készül. Nem adja magát rögtön a megoldás, hogy
1. tuti felülárazza a terméket?
2. felhívja a haverokat és árkartell-t alakítanak?
3. megpróbálja megkenni az illetékeset?

Innen már csak egy lépés az, hogy a pályázati kiírásban olyan speciálisan csak egy termékre igaz kitételek szerepeljenek amik jelentősen leszűkítik a kört. Ma amint az állam mint szereplő feltűnik a piacon a versenynek vége. Illetve már csak a boríték nagysága a kérdés. Az ellenzék próbál fogást találni ezen, de remélem ők is pontosan tudják, hogy az az xy gazdasági osztályvezető aki ezt a közbeszerzést menedzselte lehet akár Fidesz szavazó is. A helyzeten nem változtat semmit.